Hencz Mária Magdolna 1981-ben szerzett oklevelet az ELTE BTK-n orosz szakos középiskolai tanár és népművelési előadó szakon, majd 1986-ban ugyanitt történelem szakos tanári diplomát vehetett kézbe. 1994-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán német szakos nyelvtanári oklevelet szerzett. Mindezt 1988-ban egy felsőfokú szakmai végzettséggel egészítette ki külkereskedelmi üzletkötőként a gazdasági német nyelv tanítása érdekében.

Első diplomaszerzését követően Budapesten, a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskolában kezdett tanítani orosz szakos tanárként. 1983 és 1988 között férje pátriájában, Csongrádon tanított a helyi gimnáziumban, itt születtek gyermekei. Iskolánkban 1988-tól tanított. Itt a történelem mellett már német nyelvet és szakmai német nyelvet is oktatott. 2000-től segítette és irányította a nyelvi munkaközösség munkáját.

Kulcsszerepe volt a ma már patinás hírnevű Deák Nyelvi Versenyünk elindításában, amely megyei, illetve országos szintű középiskolai verseny. Szívügyének tekintette az iskola nemzetközi kapcsolatainak az ápolását, számos alkalommal kísérte tanítványait akár több hetes külföldi projektek alkalmával. Hivatásában a saját fejlődését számos továbbképzéssel biztosította.

Élénken él bennem a pillanat, amikor 32 évvel ezelőtt Békési István igazgató úr bemutatott Neked engem. Némi szorongás fogott el, mert feszültséget és mély szomorúságot éreztem rajtad. Aztán hamar megtudtam, hogy bizony mindkettőre igen komoly okod van. Fiatalon magadra maradtál két pici gyermekkel, egyedül küzdöttél a mindennapokban a gyermeknevelés, az iskolai munka és a tanulás szerteágazó feladataival ebben a rettentő nehéz élethelyzetben.

Orosz szakosként velem együtt új nyelvet kellett elsajátítanod, majd elvégezned a tanításához szükséges tanári szakot. Az átképzést együtt végeztük. A mai napig hálás vagyok a sorsomnak, hogy társam voltál ennek a 3 évig tartó, embert próbáló feladatnak az elvégzésében. Hányszor mondtuk egymásnak kölcsönösen, hogy „nélküled nem tudtam volna megcsinálni”., amit komolyan is gondoltunk.

A közös tanulás és iskolai munka során kiderült, hogy Te vagy a legsegítőkészebb, legönzetlenebb munkatárs és barát, aki mély empátiával fordul diákhoz, kollégához egyaránt. Aki mindig észreveszi, ha valakinek bánata, problémája van, mindenkinek segít, mindenkit támogat, megért és megvéd, vagy csak egyszerűen van egy jó szava. Csodáltuk a munkabírásodat, a feladatalázatodat, alkalmazkodási készségedet, a közösségben való gondolkodásodat.

Te voltál az, akihez mindig bármilyen kérdéssel fordulhattunk, mindig kaptunk választ, mert a kifogástalan szakmai tudás mellett széles körű érdeklődés és tájékozottság jellemez minden területen. Hányszor hangzott el a mondat: „Majd megkérdezzük Magdit, ő mindig, mindent tud.”

A bevezetőben szándékosan nem használtam a búcsúzás szót, hisz annyira meghatározó tagja voltál közösségünknek, hogy – bár fizikailag nem vagy itt -, mégis érezzük a jelenlétedet, szellemiségedet az iskola falai közt. A szakmai munka mellett megvalósítottad számunkra a sajttal, mézzel, pirospaprikával folyó kánaánt is, ahogy Misi fogalmazott.

Amikor osztályfőnökként ballagtam, többször is megoldottad, hogy elhangozzék Zorántól egyik kedvenc dalom az „Édes élet”. Én most Neked egy másik Zorán-dalból idézek, a címe Gyémánt és arany.

„… a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész.”

Te lementél, sok fénylő kincset hoztál fel, amit nagy szívvel tettél közzé mindnyájunk számára. Reméljük, úgy gondolsz vissza, hogy „érdemes volt harcolnod így”, ahogy a dal utolsó sora szól.

Kedves Magdi! Kívánunk Neked még hosszú életet, sok örömöt, boldogságot családod, barátaid körében és kiváló egészséget. Isten éltessen sokáig!